Türelemmel viselt, hosszantartó betegség után nyolcvanéves korában elhunyt Eötvös Péter Szent István Renddel kitüntetett, kétszeres Kossuth-díjas zeneszerző, karmester,  zenepedagógus, a magyar és nemzetközi kortárs zene kiemelkedő alakja. Kortárs művészeti vezetőnk, Dobri Dániel így búcsúzott Eötvös Pétertől: 

Személy szerint nekem abban a kiváltságban volt részem, hogy az elmúlt három évben tanulhattam Eötvöstől az Eötvös Alapítvány jóvoltából, és nem árulok el nagy titkot azzal, ha
elmondom, hogy ebben az időszakban Eötvös Péter nagy hatást gyakorolt rám zeneszerzőként, zenei gondolkodóként és magánemberként egyaránt. Eötvösnek különösen
fontos volt a tehetségápolás. Holisztikus látásmódú ember volt, hitt a világ folytonosságában,  a természet és az humanitás erejében, és mindig ezen az összefüggésrendszeren belül
pozícionálta a zene szerepét:
„A húrelmélet azt mondja, hogy az egész világ alapja a rezgés. Miután maga a hang is a rezgésnek az egyik formája, én a zenémet is ebben a képben próbálom elhelyezni. Van egy
állandó rezgés a kozmoszban, amelyiknek egy bizonyos pillanatban ez a hang a jellemzője, tehát felveszi ennek a hangnak a formáját a rezgés, majd halad tovább és átalakul. És ez egy másfajta gondolkodást eredményez. Tehát egy darab nem úgy születik a fejemben, hogy én ezt most kitaláltam, hanem azt érzem, hogy én egy folyamaton belül vagyok, amelyiknek valamelyik részét megszólaltatom.” (Eötvös Péter)

Emlékét zenekarunk őrzi, ígéretet teszünk rá, hogy örökségét ápoljuk, repertoáron tartva műveit a jövőben is. Ez a kötelességünk a magyar és az európai zenekultúra megőrzésének, továbbörökítésének szempontjából.