„Hinni a hangjaink tétjében!”
A Székesfehérvári Királyi Napok programjának fontos eseménye lesz az Alba Regia Szimfonikus Zenekar Tér-élmény című koncertje. A megújult Bartók Béla téren Liszt Ferenc, Antonin Dvořák és Dobri Dániel műveit hallhatja a közönség augusztus 18-án, szerdán 19.30 órakor. A koncerten Caterina Pontrandolfo énekel szólót és Dobszay Péter vezényel.
A kiemelt minősítésű előadó-művészeti együttesként működő ARSO új művészeti vezetése is itt mutatkozik be a város közösségének, és nem titkolt céljuk, hogy évadnyitó koncertjükkel „átnyújtsák” a névjegyüket a közönségnek. Erről a bizonyos névjegyről beszélgetett Ruff Tamással, az ARSO igazgatójával, Dobszay Péter vezető karmesterrel, művészeti vezetővel, Dobri Dániel kortárs művészeti vezetővel és Caterina Pontrandolfóval, az est szólistájával Torma Kinga Regina, az Önkormányzati Kommunikációs Központ munkatársa.
Dobri Dániel, Ruff Tamás, Caterina Pontrandolfo és Dobszay Péter
A művészek életében mindig meghatározó egy-egy új évad kezdete: valami új, valami más indulhat el ekkor – legalábbis az esély megvan rá. Az Alba Regia Szimfonikus Zenekar életében az új fejezet garantált, hiszen május 1-jén Ruff Tamás, Dobszay Péter és Dobri Dániel személyében a kiemelt minősítésű előadó-művészeti együttesként működő ARSO új zenei vezetést kapott. És bár a kinevezés óta különböző formációkkal a zenekar kiállt már a nagyközönség elé, mégis az első igazi bemutatkozásra, új „névjegyük” letételére most, augusztus 18-án, szerdán a Székesfehérvári Királyi Napok keretében szervezett Tér-élmény című évadnyitó hangverseny keretében nyílik alkalom.
Dobszay Péter vezető karmester, művészeti vezető
Torma Kinga Regina: ÉLMÉNYT ígérnek a felújított Bartók Béla TÉRen tartandó évadnyitányon! Hogy állt össze a hangverseny? Milyen volt a felkészülés?
Dobszay Péter: Ha egy karmester munkájának az időbeli eloszlását nézzük, akkor 80 százalék az első próba előtt történik meg. Először a műsorválasztással, majd a felkészüléssel: ilyenkor jó barát az íróasztal, a kottapapír és a zongora. Az első próba első pillanatára kell, hogy az én fejemben és „belső fülemben” összeálljon a cél, az hangkép, amelyhez most közelítünk a koncertet megelőző összesen nyolc próba során. Persze, ha nem vagyok túl elvakult, ez az elképzelés még módosulhat a zenészeink sajátosságaira, ügyességükre és hangszerparkunkra tekintettel. A mostani készülődés egy örömteli folyamat volt, amit sok-sok egyeztetés előzött meg.
Dobri Dániel: Ruff Tamással, Dobszay Péterrel és művészeti tanácsadónkkal, dr. Szabó Balázzsal mind a négyen nagyon másfajta zenei közegből jöttünk. Éppen ezért sok jó értelemben vett küzdelem van mögöttünk, amiről azt gondolom, hogy egyben a csapatunk legnagyobb pozitívuma is, hiszen mielőtt bármit eldöntöttünk, mindent átrágtunk minden oldalról. A végére pedig mindenki belátó lett a másikkal szemben, amihez elengedhetetlen volt egy folyamatos önvizsgálat az ajánlott műfajokkal, stílusokkal és darabokkal kapcsolatban. Nem titok, hogy rendkívül sokat agyaltunk, és éjszakákba nyúlóan beszélgettünk, érveltünk. Persze a végén szerencsére mindig ott van Tamás, aki dönt, de a műsorösszeállítás összes aspektusában mindannyian részt veszünk.
Ruff Tamás: Én hiszek a sokszínűségben, amit mi képviselünk, hiszen pont ez adja a különlegességünket. Minannyian erős karakterek vagyunk: négyen négyféle aspektusból látjuk a zene és a világ dolgait, van, hogy egymásnak feszülnek érdekek és művészi koncepciók, de egy dologban mégis mindig egyetértünk: a célunk közös, egy irányba megyünk.
T.K.R.: Kiváltságos és különleges dolog az, hogy a fehérvári zenekar Dobri Dániellel kortárs művészeti vezetőt is kapott. Másik részről egy nagyon fiatal, új vezető karmester és egyben művészeti vezető is érkezett Dobaszy Péter személyében. Tulajdonképpen mind a kettőjük munkájával most ismerkedhet meg a közönség.
D.P.: Igazából három alkalommal volt már szerencsém vezényelni: a fehérvárcsurgói műsort még nem én raktam össze, csak átvettem. A júniusi 11-i már az én műsorom volt, arra szépen fel is készültünk, de az mégsem volt még a sajátom. Olyan volt, mintha bárhol máshol kaptam volna egy vendégkarmesteri meghívást: az ember itt-ott picit belenyúl a dolgokba, összerendezi a hangképet. Most sokkal nagyobb előkészítő munka van mögöttem, és minden szempontból átgondolt, nagyobb esztétika. Sokkal erősebb lesz az előadás identitása. Karmesterként a zenekarépítést tekintem a munkám lényegének, és ebben kiemelten a hangzás-identitás felépítését. Meg kell találnunk azt a hangzást, amelyről sok év munkájával felismerhető lesz a fehérvári zenekar. Egyrészt stiláris kérdésekben kell felépítenünk ezt a zenei közösséget, másrészt zenei hitvallás tekintetében: hinnünk kell a hangjaink tétjében!
Dobri Dániel kortárs művészeti vezető
D.D.: A szerdai koncertünkön bizony bemutatjuk a közönségünknek a kortárs zenei elképzelésünket is. Rögtön egy ősbemutatóval, egy általam külön a zenekar számára írt fanfárral kezdünk majd, és hallható lesz egy korábban már bemutatott művem, a Lamento is, amely egy olaszországi mesterkurzus eredményeképpen született, ahol Kodály és Bartók módjára gyűjtöttük az olasz népzenét. Itt találkoztam a csodálatos Caterina Pontrandolfóval, akinek hangjával és énekével első hallásra szerelembe estem. Ő és az általa elénekelt lucaniai népdalok ihlették a darabot, amelyet aztán 2019-ben Materában már be is mutattunk. Azt gondolom, ez a két mű éppen elég könnyen befogadható ahhoz, hogy a közönséget bevezessük vele a kortárs zene világába.
T.K.R.: A fehérvári közönség pedig nemcsak a műfajok között utazhat, hanem abban a kivételes helyzetben is része lesz, hogy szerdán autentikus formában, Caterina Pontrandolfo olasz operaénekes, rendező, dramaturg, színész, folklórkutatótól hallhatja ezt a szerethető művet, aki pályája elején még politikai gazdaságtannal is foglalkozott. Hogyan érintette Önt a felkérés?
Caterina Pontrandolfo, az est szólistája
Caterina Pontrandolfo: Megtisztelő, hogy itt lehetek Székesfehérváron, különösen ezután az érzelmileg megterhelő, borzalmas két év után. Nagyon boldog vagyok és tele pozitív energiákkal. Az, hogy ma itt egy új hangversenyre készülünk, azt jelenti, hogy az élet újrakezdődhet, a kapcsolatok újra szárba szökkenhetnek, és a művészet, a zene újra virágozhat. Szerdán a Lamentóval, amely tulajdonképpen a tradicionális dél-olasz sirató énekekre épül, mindazokra emlékezünk majd, akiket elveszítettünk, de talán lehetőségünk lesz a jövő kecsegtető ígérete felé is tekinteni!
T.K.R.: Hogyan ismerkedtek meg Dobri Dániellel? Mi a Lamento története?
C.P.: Ahogy Dániel is elmondta, egy olaszországi mesterkurzuson ismerkedtünk meg, ahol fiatal zeneszerzők gyűltek össze egész Európából azért, hogy tradicionális olasz népzenét kutassanak, amelynek elemeit később saját kompozícióikba kellett beépíteniük. Én ott a szülőföldem népdalaiból adtam elő, és Dani azonnal felajánlotta a közös munka lehetőségét. Tudni kell, hogy Olaszországban a siratóénekeket hangszerkíséret nélkül énekeljük, éppen ezért nagyon nehéz vállalkozás összehozni az énekhangot a hangszeres zenével úgy, hogy a stílus, a mondanivaló ugyanolyan maradjon. Dani munkája azért is varázslatos, mert nem kellett azon a módon, hangon változtatnom, amin énekelek. A hangszeres zenét pedig, ha csukott szemmel hallgatom, felidézi bennem Dél-Olaszországot: látom a tájat magam előtt, hallom a természet hangját, és azt remélem, hogy a közönségünket is elkalauzolhatjuk erre a vidékre szerdán.
T.K.R.: A Lamento után nem mehetünk el a koncertnyitány, a Fanfanfan…fare! című fúvószenekari mű története mellett sem, amely szintén Dobri Dánielt dicséri.
D.D.: Dr. Szabó Balázs ötlete volt, hogy írjak egy fanfárt a zenekarnak és Székesfehérvár polgárainak, azzal a nem titkolt céllal, hogy egyes részeit tudjuk majd használni, mint egy szignált is. Az „Ah, hol vagy, magyarok tündöklő csillaga” kezdetű katolikus népénekből és a XIII. századi egyházi énekből, a „Gaude Civitas Regia!”, azaz „Örvendezz, Királyi, Város!”-ból építkeztem. Azért Fanfanfan…fare a címe, mert harmadik elemként végigvonul a ’rezeken’ egy olyan zenei anyag, ami mint ahogy egy pingpong labda pattog, úgy ismételget egyre gyorsabban egy hangot, azt mondva, hogy Fanfanfanfanfanfanfan…fare. Mint mondtam, ez direkt a rezes művészeinknek íródott, úgyhogy most már „boldogítottam” a vonós és rezes kart is erre a koncertre, és nem fogják megúszni a fafúvósok sem: októberben ők következnek!
T.K.R.: A Monarchia idején a katonaságnál élt egy olyan szép hagyomány, hogy a karmestereknek kinevezésük előtt egy „vizsgamunkát” kellett letenniük az asztalra: indulót kellett komponálniuk a leendő zenekaruknak. Bár Ön most mint kortárs művészeti vezető és „házi zeneszerző” mutatkozik be, mégis mintha megelevenedne ez a hagyomány! Nagy kihívás volt ezt a fanfárt megkomponálni?
D.D.: Elsőre furcsa volt a gondolat, hogy fanfárt írjak. Bizonyára azért, mert nem olyan divatos mostanában fanfárt írni. De nagyon jó kihívás és valódi beavatás volt, hiszen ennek muszáj erősnek és jellegzetesnek lennie. Ha ez nincs meg benne, akkor egész egyszerűen nem fog működni! Szerencsére vannak jó példák előttem, mint Benjamin Britten, Richard Strauss vagy Aaron Copland. Mindenesetre nagyon nehéz műfaj, igazán sokat dolgoztam vele. Remélem, a közönség ezt is jó szívvel fogadja majd.
Ruff Tamás, a zenekar igazgatója
T.K.R.: Négy teljesen különböző mű, négy különböző stílus és korszak. Lesz-e mégis a közönségnek valamiféle vezető szál, út, amit a szerdai koncerten bejárhat?
R.T.: Bár hosszú-hosszú egyeztetésekről beszéltünk, mégis az a szép ebben a műsorban, hogy a döntések és konszenzusok szinte pillanatokon belül születtek, amikor a négy művet egymás után fűztük. Aztán később hallottam csak vissza kollégáktól és szakmabeliektől, hogy milyen jó „közönségcsalogató” műsort raktunk össze. Olybá tűnhet, hogy ez részünkről, hogy tudatosan építkeztünk így, pedig teljesen más inspirált, vezérelt minket.
D.P.: Hogyha az utat logikai láncként fogalmazzuk meg, akkor azt kell mondjam, vannak ennél sokkal egyértelműbb vonalú programok is – csináltunk már mindannyian egy kisebb rakással –, ahol napszakokon vagy természeti jelenségeken megyünk például végig. Ezt a műsort inkább egy „névjegynek” hívnám, az Alba Regia Szimfonikus Zenekar és mi négyünk névjegyének, amiben művenként van egy-egy olyan momentum, amit mindenképpen közölni szeretnénk. De ezeknek az üzeneteknek az aránya is árulkodik mirólunk: a fanfár egy identitás megfogalmazása, a Les Préludes az előjáték, a frissesség, a teremtő erő. A Lamentóban a kortárs zene és a köröttünk levő világra való reflektálás jelenik meg, míg az „Új világ” szimfóniában a dinamizmust és a közönségünk hívását szeretnénk kommunikálni. Nagy vágyunk, hogy ne csak egy székesfehérvári zenekar, hanem A Székesfehérváriak Zenekara legyünk. Hisszük, hogy mi a közönségünk sajátja vagyunk, és arra hívunk, biztatunk mindenkit, hogy ekként viszonyuljon a zenekarhoz! Tekintsenek ránk saját kincsesbányájukként!
Az évadnyitó hangverseny próbái a zenekar próbatermében folynak
Az augusztus 18-án, szerdán 19.30 órakor kezdődő „Tér-élmény” című évadnyitó hangversenyre a Bartók Béla téren a belépés ingyenes lesz, de előzetes regisztrációhoz kötött. A jegyekért jelentkezni az Alba Regia Szimfonikus Zenekar Vörösmarty Színházban található jegyirodájában személyesen, telefonon vagy e-mailben lehet, a 06 70 509 8805-ös telefonszámon vagy a jegyiroda@arso.hu e-mail címen. Az esőnapot augusztus 23-án, hétfőn tartják.
Szöveg: Torma Kinga Regina (ÖKK)
Fotó: Simon Erika (ÖKK)
