Bemutattuk “A csend körei” című estet

Kezdjük a végével: ismét jó estét tölthetett közönségünk az immár kamarateremként is funkcionáló próbatermünkben csütörtök este, amelyen közreműködött a zenekar kamaraegyüttese, Dobszay Péter vezényletével. Kortárs zenét hallhatott, aki eljött.

Dobszay Péter vezető karnagyunk és az ARSO fúvósai

A hangulatot megágyazta az a néhány perc, amikor Nagy Péter színművész felolvasta Hamvas Béla: A csend című írását.

„Aldous Huxley kiszámította, hogy a csend köre évenként tizenhárom és fél kilométerrel szűkül. Már nincs messze az az idő, szól, amikor a csend a földről tökéletesen eltűnik. Boldog lesz, akinek néha sikerül a Himalájában, vagy az óceánon félórás megnyugvásban részesülni. A meghittség köre egyre kisebb.”
(Hamvas Béla részlet)

Az este nyitányaként Lázár Dániel: Sea Song című művének ősbemutatójának lehetett tanúja a közönség. Ahol rögtön megjelent a csend – egy időre. Mert kezdésként egy kurta dallam cikázott végig a színpadon, amit hosszabb csend követett, majd néhányszor még megismétlődött ez. Aztán folyamatos zenét halhattunk a 13 fúvós és egy bőgő hangján. A magas hangok szárnyaltak, a mélyekkel váltakozva követték egymást. Ott a magasban csevegtek, néha sikoltottak a vékony hangok, a mélyben pedig dörmögve brummogtak, amibe néha „beleugrott” a nagybőgő totálja. Érdekes műnek lehettünk fültanúi, viszonylag hamar hozzá lehetett szokni eme alkotói mássághoz. Nagyjából hasonlókat mondhatunk Mark Simpson: Geysir című magyarországi bemutatójára is.

Ezután Nagy Péter színművész Fa Nándorral, Magyarország szólóvitorlás legendájával beszélgetett. Az intellektuális hosszú percek egyfajta elmélyültséget kívántak, szinte meg lehetett fogni a szavak ellenére, vagy azok mögött a figyelmes csendet. Fa Nándor ismét meggyőzött mindenkit arról, hogy egy bölcs, mély gondolatokat közvetíteni képes ember, aki egyben érző lélek is. Nagy Péterrel jó partnerséget alkottak, beszéltek vitorlázásról, óceánról, küzdelmekről, magányról, és a végtelen víztömeg némaságáról, de szó esett a teremtőről, a gondviselésről, a hitről is.

Nagy Péter és Fa Nándor a Szabadságharcos 59. kamara színpadán

Az est második felvonása Wolfgang Amadeus Mozart B-dúr szerenádjának (Gran Partita) klasszikus dallamaival vette kezdetét, aki az est végére Dobri Dániel kortárs művészeti vezetőnk jóvoltából bizony “elsüllyedt egy pohár vízben”. “Nekem a csend nem egy süketszobát, nem az abszolút hangtalanságot jelenti. Számomra azt az állapotot, azt az érzést jelenti, amikor a figyelmemet ki tudom nyitni, amikor létrejön az az állapot, hogy a figyelem már működik, és semmi nem veszi el a figyelmet a csend körétől. A mai estünknek az a főmondanivalója, hogy a csend köre a meghittség köre, mert ez a két fogalom rokon egymással, hasonló egymáshoz. Mert az is csend, ha zúg az óceán, vagy a madarak csiripelnek, vagy egy gyerek felsír. De azok a hangok, zajok már bánthatják a csendre figyelő fülemet, amelyek beletolakodnak a csendbe. Mint a beszűrődő autópálya zaja, vagy éppen egy bárban hallható háttérzene. Számomra az a csend, amire figyelni lehet, és ami alkalmas az összpontosításra.” – fogalmazott Dobri Dániel. 

És, hogy hogyan lehet, hogy “Wolfgang elsüllyed egy pohár vízben”?: “Nem tudom, ezt mindenki döntse el maga. Ennek a darabnak van egy egészen konkrét programja, ezért programzenének gondolom a művem. Hogy mi ez a program, ezt döntse el magában mindenki, miután meghallgatta a darabot, mert nem biztos, hogy mindenki azt gondolja, amit én. Wolfgang annyiban lehet Mozart, hogy használok egy motívumot a Gand Partita első tételéből (felismerhető volt! – a szerk.), de ez a rész rövid és hamar elsüllyed, mint a kicsi Wolfgang” – közölte zárásként Dobri Dániel.

A koncert képei megtekinthetők a Galériában.

fotó: Simon Erika