Sáry László 1966-ban szerzett zeneszerzői diplomát a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán, ahol tanára Szervánszky Endre volt. 1970-ben, Simon Albert ösztönzésére Jeney Zoltánnal, Vidovszky Lászlóval, Eötvös Péterrel és Kocsis Zoltánnal közösen megalapították az Új Zenei Stúdiót, mely hamarosan nemzetközileg is jól ismert zeneszerzői és előadói műhellyé vált, s 1972 és 1990 között több, mint 600 kortárs zenei művet mutatott be. A Stúdió tevékenységében mint zeneszerző és mint előadó is részt vett saját és más szerzők műveinek előadását és terjesztését illetően. Mindkét minőségében fellépett számos országban.

Sáry Lászó

1972-ben Darmstadtban tett látogatása alkalmával találkozott Christian Wolff zenéjével és elgondolásaival. Ez a találkozás megerősítette elhatározását, hogy olyan zeneszerzési utakat kutasson, melyek különböznek a hagyományos európai gyakorlattól. Ennek a változásnak az első produktuma a Hangok (Sounds for….) című darabja, melyet 1972-ben komponált. Az 1980-as évek eleje óta rendszeresen ír zenét színházaknak is.

Az 1970-es évek közepétől kezdte el a speciális Kreatív zenei gyakorlatok-nak nevezett „Sáry módszer” kidolgozását, mely az új zenei gondolkodás alapelemeivel foglalkozik, útbaigazítást nyújt bizonyos zeneszerzői módszerekhez, fejleszti az improvizációs készséget és a koncentrációt. Pedagógiai módszerét zeneiskolás gyerekek körében, valamint a Színművészeti Egyetem hallgatói között is kipróbálta és tanítja. Számos kurzust tartott zenetanárok számára Japánban, Angliában, Franciaországban, Olaszországban, Belgiumban és Észtországban.

1990-től a Katona József Színház zenei vezetője. Nemrégiben elkészült misztériumjátéka, kamaraoperája és kisoperája bizonyítja növekvő érdeklődését a színpadi művek iránt. Sáry László zeneszerzőként számos megbízást kapott, legutóbb egy japán város, Shizuoka felkérésére írta Labirintus című művét vonósnégyesre és két marimbára. 1994-től részt vett a Lord Yehudi Menuhin által kezdeményezett MUSE (A zene, az egyensúly és a tolerancia forrása) projectben, amely zenén, éneklésen, táncon és testmozgáson alapuló oktatási módszer hátrányos helyzetű gyerekek számára. 1996-ban 3 hónapot töltött Tokióban a Japán Alapítvány ösztöndíjasaként, ahol a hagyományos japán színházat, táncot és zenét tanulmányozta. Több mint nyolcvan művet írt a kamarazenétől a kamaraoperán át a zenekari művekig. Jelenleg az új, zenepedagógiai módszere kidolgozásán és könyv alakban való megjelentetésén dolgozik.

1998-ban Lokomotiv szimfóniája 3. díjat nyert a 7. alkalommal megrendezett Nemzetközi Elektroakusztikus versenyen (IREN). 1999-ben a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia rendes tagjává választották. Sáry László munkásságának elismeréseként 1979-ben Kassák-díjat, 1986-ban Erkel-díjat, 1993-ban Bartók-Pásztory-díjat, 2000-ben Érdemes Művész címet, 2008-ban Kiváló Művész címet, 2016-ban Artisjus-díjat kapott.

Az ARSO január 26-i koncertjén a szerző  Tamburás öreg úr című műve fog elhangozni.