A kortárs zene aránya országosan is kiemelkedő szerepet tölt be, pláne Székesfehérváron, mégis váratlanul érte az Artisjus-díj híre az ARSO művészeti vezetőjét. Interjúnkban Dobszay Péter részletesen elmondta, miért kulcsfontosságú az, hogy a zenekar mit játsszon, ahogy az is, milyen dózisban tegye a közönség és a muzsikusok érdekeit figyelembe véve. Szóba került a szerzőkkel való bensőséges kapcsolat fontossága, valamint, hogy miért unikum a zenekar kortárs zenei műhelye a magyar zenei palettán.
Mit gondoltál, amikor megtudtad, hogy díjazott leszel…amúgy mikor tudtad meg?
Pontosan nem emlékszem, talán két héttel az átadás előtt. Meglepődtem, és nagyon jól esett, hogy díjat fogok kapni. Az Artisjus-díjat a kortárs zenei előadói tevékenységre adják, ami minálunk, Székesfehérváron nagyon intenzív, de én nekem személyesen igazából 2021 előtt még intenzívebb volt. Én a karmesterségem első 10 évében több kortárs zenét vezényeltem, mint most. Úgyhogy, csodálkoztam, hogy éppen most döntöttek úgy, hogy ilyen tevékenységért elismernek engem. De nagyon jól esett.
Szóval meglepődtél…
Az időzítése meglepő volt, maga a tény nem, mert tényleg egyetemista koromtól kezdve nekem nagyon sok kortárs zenei vállalásom volt. Orgonistaként is, kóruskarnagyként is, zenekari művek műsorra tűzésében is, kisebb kamara zenei vagy ensemble műveknek a vezénylésében is. Úgyhogy mindig láttam a kortárs zenei repertoáromnak az alakulását, és azt tudtam, hogy ez soknak számít a karmesterek között, amennyi kortársat én vezénylek. És azt is tapasztaltam, hogy a zeneszerzők szívesen keresnek meg bemutatással kapcsolatban.
Mit jelent számodra egyfelől művészeti vezetőként, másfelől karmesterként a kortárs komolyzene?
Egy nagyon izgalmas, kísérletező területet jelent, amit egyfelől bátran kell csinálni, másfelől felelősséggel kell csinálni. Azt tudni kell, és realistának kell lenni a tekintetben, hogy a komolyzene látogatóknak mekkora aránya az, aki nyitott a kortárs zenére, és azok, akik nyitottak a kortárs zenére, őnekik milyen dózisban lehet kortárs zenét játszani. És természetesen a zenekari kollégáknak a munkarendjében is ki kell súlyozni azt, hogy milyen arányban tudunk kortárs zenét játszani. Fontos megtalálni azt az arányt, ahol ahol az, amit mi kínálunk, az a közönségnek is, és a zenészeinknek is izgalmas legyen, ugyanakkor nem túlzottan megterhelő. Úgyhogy ez egy izgalmas egyensúlyi játék.
Van kedvenced, akinek műveit kifejezetten szereted hallgatni, esetleg vezényelni?
Nyilván vannak. Amikor Dobszay-Meskó Ilonának, a feleségemnek a darabjait vezénylem, az egy különleges helyzet. Dobri Daninak a darabjai, akivel baráti viszonyba kerültünk most már, az is egy bensőséges szituáció. És természetesen a kortárs zenének nagyon sokféle irányzatában vannak kitűnő szerzők. Ódzkodnék attól, hogy konkrét szerzőket mondjak, mert óhatatlanul akkor kimaradnak mások. És nyilván így meg még rosszabb, hogy senkit sem mondok…de nehéz, erre úgy válaszolni, hogy bárki olvassa, az ne szüljön semmi esetre sem rossz érzéseket. Hogy kell ezt okosan csinálni? Segíts nekem! (nevet – a szerk)
Máshogy fogsz-e hozzá egy kortárs műhöz, mint egy klasszikushoz?
Egyfelől nem. Ugyanúgy igyekszem megfejteni, ugyanakkor ugyanazokat a kérdéseket teszem föl magamnak is. De talán pont az a kulcs, hogy máshogy is. Mert ezeket a kérdésföltevéseket nem magamnak teszem föl, hanem nagyon sokszor személyes kapcsolat van a szerzőkkel. Nagyon jó a szerzőt, mint ősforrást faggatni a hogyanokról és a miértekről. És kortárs zenét előadni egy ideális előadói-zeneszerzői kapcsolatban azt jelenti, hogy ez egy közös munkafolyamat, amihez a szerző is hozzá tudja tenni a kottán kívüli, a kottában le nem jegyzett gondolatait. A szerzői személyes jelenlét segít egy karmesternek. Hogyha van benne alázat ahhoz, hogy valóban interpretátorként, közvetítőként fogja fel a saját szerepét, akkor nagyon termékeny tud lenni a zeneszerzői jelenlét.
Végül mit gondolsz, a zenekar életében mennyire meghatározó a kortárs zene?
Gyakorlatilag minden magyar zenekarhoz képest meghatározóbb az a kortárs zenei műhely, ami itt elsősorban Daninak az elképzelései alapján működik, ez tényleg egy unikum. És egy olyan dolog, amire én is büszke vagyok. Ezzel együtt természetesen a zenekarunknak a súlyponti repertoárja az a bécsi klasszika, kora romantika. De a kortárs zene minden más zenekarhoz képest hangsúlyosabb, egy nagyon izgalmas és előremutató színfoltja a mi műsorpolitikánknak.
