Közeledik a Farkas Ferenc-bérlet nyitókoncertje, amelyre egy különleges vendégszólistát hívott meg az Alba Regia Szimfonikus Zenekar. Az Ünnepek címet viselő koncerten jubiláló zeneszerzők, köztük Ravel zongoraversenye is felcsendül – köszönhetően egy ifjú, Amerikában élő magyar zongoraművésznek, Balog Alexandrának. Most ő mesél arról, hogyan készül az itthoni koncertre, mit jelent neki Ravel, és milyen, amikor minden rendben van.
ARSO: Izgatottan várjuk az októberi koncertet, hiszen a nagyszabású műsor mellett egy nagyon izgalmas, nemzetközi pályát befutott zongoraművész, Balog Alexandra lesz a vendégünk. Hogy jött létre az együttműködés és milyen érzések kavarognak benned, hogy Székesfehérváron játszol majd az ARSO-val?
Balog Alexandra: Én is nagyon izgatottan várom a koncertet. Számomra ez egy nagyon különös alkalom, hiszen Ravel G-dúr zongoraversenyét most játszom először koncerten, valamint az ARSO-val és Rèmi Durupt-tel is most lépek fel először. Az együttműködés története New Yorkhoz kötődik: Manhattanben, egy lakáskoncerten hallott engem játszani Dobri Dániel májusban. Ez épp a Carnegie Hall-beli debütáló koncertem előtti egy „bejátszó” koncert volt egy nagyon különös helyen. Innen indult egy szorosabb kapcsolat, majd a meghívás, amelynek rendkívül örültem.
A: Lenyűgöző zenei pályát futottál be már eddig is, melyeket tartod a legfontosabb sarokköveknek eddigi karriered során?
B.A.: Számomra az, hogy kijöhettem NY-ba Fulbright ösztöndíjjal tavaly ősszel, nagyon sok mindent változtatott meg, nem csak a zongorázás területén, hanem az egész életemben… ez a kettő persze elválaszthatatlan. Ennek egy fontos ‘karrier-beli’ állomása a májusi Carnegie Hall-koncert volt, ami számomra nagyon sokat jelentett: az odavezető úton olyan belső világaimba tudtam betekintést nyerni, amelyekbe ezelőtt még soha.
A: Kik voltak rád a legnagyobb hatással?
B.A.: Sok embert és élményt említhetnék, de ha a zeneszerzőknél maradunk: Schubert, Schumann és Chopin egyfajta szentháromságot alkotnak a zenei világomban. Úgy érzem, hozzájuk nagyon otthonos módon tudok kapcsolódni érzelmileg. Ez persze – mint ahogy a történetekből ismerjük – nem mindig könnyű ‘adottság’, de szerintem sokan ismerik ezt az érzést akár írókkal, költőkkel: ahhoz hasonlít, mint amikor olvasunk valamint, és azt érezzük, hogy valakivel egyként gondolkodunk a világról, vagy legalábbis annak számunkra fontos részeiről.
A: Emlékszel arra a pillanatra, amikor tisztán láttad magad előtt, hogy ez az utad?
B.A.: Amennyire erős volt bennem az, hogy a zenével szeretnék foglalkozni, annyira nem volt magától értetődő, vagy zökkenőmentes ez az út számomra — és még mindig nagyon az elején vagyok.
Hét éves korom körül kezdtem el zongorázni, és nagyon szerettem. Aztán csellóztam is, és azt is nagyon szerettem. Volt, hogy öt hangszeren akartam játszani egy időben, és persze dühös voltam néha, hogy ezt ‘nem lehet’, de végül a zongora maradt meg olyan szinten, ami végül az identitásomat is kialakította.
Arra a pontra emlékszem gyerekként, mikor a nővérem, Gabriella elkezdett tanulni a Bartók Konziban: ekkor éreztem, hogy én is itt szeretnék majd tanulni.
Az út ‘tisztén látása’ még a mai napig olykor feladat, de egy biztos: a zenélés az, ami engem a legtisztább módon egyensúlyban tud tartani, és ami a legerősebb jó élményt adja egy siker esetében, vagy a legerősebb rossz érzést és hiányérzetet akkor, amikor távolabb vagyok tőle, vagy nem olyan a kapcsolatom vele (=önmagam legfontosabb részével), ami számomra kielégítő.
A: Külföldön tanultál, jelenleg is külföldön élsz és alkotsz, milyen érzés, amikor Magyarországra jössz játszani? Érzed magadban, hogy esetleg ezekre az alkalmakra máshogy készülsz?
B.A.: Magyarországon játszani mindig egészen más élmény, mint bárhol máshol a világban — minden szépségével és nehézségével együtt. Az ’otthon’ nyomása mindenképp érezhető: többen tudják, honnan indultam és hol tartok most…
Úgy érzem, minél több tapasztalatot, élményt és emléket tudok szerezni egyéb országokban, és ezáltal az agyamban olyan idegpályákat tudok kialakítani, amelyek egy pozitív spirálban tartanak, annál jobban fel tud épülni majd az a burok, ami a magyarországi fellépéseket is egyre szabadabbá teheti számomra. Ez több éves munka, ha nem becsülöm alul, de nagyon vágyom rá, hogy eljussak ide.
A: Október 27-én az ARSO-val Ravel zongoraversenyét adod elő. Közel áll hozzád ez a darab? És, ha igen, miért?
B.A.: Talán a kedvenc zongoraversenyem, mégis viszonylag friss az életemben. Ravel amerikai utazása után írta, miután Gershwin-nel — és a Kék rapszódiával, valamint a jazz kultúrával — találkozott, megismerkedett.
Az egészben van egy elegancia és könnyedség, amit nem mindig egyszerű megtalálni a jazz-t idéző részek és egyfajta ‘vagányság’, nyersség közepette.
A második tétel különösen közel áll hozzám: annak nyugalma és végtelensége olyan számomra, mint egy ima. Amikor ezt a tételt játszom, akkor azt érzem, hogy ha meg tud születni bennem az a béke, amit ez a zene meghív, akkor ‘minden rendben’ van…
Az Ünnepek című koncert október 27-én, hétfőn 19 órakor kezdődik a Vörösmarty Színházban. Ám előtte, október 24-én egy szimfonikus zenekarok életében igen ritka eseményre készülnek a fehérvári zenészek. Az ARSO 24-én, pénteken 15 órától nyílt próbát tart, amelyen különleges betekintést nyerhetnek egy nem mindennapi próbafolyamatba, majd 16.15-től egy érdekes kerekasztal beszélgetés során még több izgalmas dolgot megtudhatnak Balog Alexandráról és a koncert francia karmesteréről, Rémi Durupt-ről. Az esemény INGYENES, de a korlátozott helyek miatt REGISZTRÁCIÓHOZ KÖTÖTT!
A koncertre pedig itt vásárolhat jegyet!
Továbbra is kapható Farkas-bérletünk, amely mind a négy nagyzenekari koncertet magában foglalják kedvező, 15.900 ft-os áron!
Találjuk meg A közös hangot, koncertjeinken és exkluzív rendezvényeinken egyaránt!
