Dobszay Péter most nem karmesterként, hanem moderátorként „vezényelte” az estét. Elmondta: egy éve három rövid mű és egy hosszabb klasszikus jelentette az akkori nyitányt, ezt annyire jónak találták, hogy a keretet megtartották, és új, hozzáillő művekkel töltötték meg azt. Régi zenét kínáltak új köntösben, a „régiség” alól kivételt képezett a fehérvári születésű Farkas Ferenc műve. Az Alba Regia Szimfonikus Zenekar vonószenekari hangversenyének műsorán ezúttal olyan darabok szerepeltek, amelyek a maguk korában a zenetörténeti múltra reflektáltak. Mendelssohn derűs 2. vonósszimfóniája kiváló kezdet volt, a tételekben a határozott és szolíd témák váltották egymást. Nagyon szépen szóltak a vonósok.

A francia zene kiválósága, Debussy: Két tánc című darabja finomságát Papp Tímea hárfaművész játéka tette csodálatossá. A szimfonikusok szelídségét a hárfa játéka finoman simogatva ölelte körbe, szép színeket villantottak fel, ha táncra nem is lehetett perdülni, de a lélek táncolt ott belül. A 20. századi magyar zenetörténet iskolateremtő alakja, Farkas Ferenc a műfajok széles skálájában mutatta meg e mesterség csodáját, a Piccola musica di concerto a barokk vonószenekari gyakorlatot ötvözte a modern kor zenei nyelvezetével, zenei humorba ágyazva. 

Ezután, a „félidőben” kisebb átrendezést követően következett a nagyobb lélegzetű Grieg darab, a barokk tánctípusokat felidéző, népszerű Holberg-szvit, ez zárta az estét. Méltó koronát téve az az addigiakra.  A hangverseny ihletett dirigense Horváth Gábor, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem karmester tanára volt. 

forrás: www.szekesfehervar.hu

fotó: Simon Erika